Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

I. Petőfi egyéniségének megalakulása. Mikép nyerte egyéniségétől költészete színezetét?

20 Petőfi-Könyvtár tétessége, melyre fentebb utaltunk. Csaknem minden irodalomban van egy átmeneti időszak, melyben a költői alkotás nem az érzéki világ közvetlen impresszióit követi. Nem tárgyakhoz, jelenségekhez vagy ezek változásához fűződik az érzés; az alkotás nem alapszik objektív szemléleten. A költő lelkében önkénytelenül felhalmozott képzetek szabadon csoportosulnak. Ilyenkor merő reflexió a kifejezés Ez az eszményiség. Jellemzi a képek túlhalmozása, a kompoziczió lazasága, sok gondolat-elem, nem ritkán dagály, de leginkább s minden tekintetben az abstrakczió. Követői ennek az iránynak irodalmunkban Kazinczy után Berzsenyi és Kölcsey. Ellentétes ezzel az az irány, mely nem hagyja el a való világot. A természet, az élet, az ember s ennek belsője, a költői alkotás alapja. Szemlélet termeli az érzés és gondolat-anyagot, képzelet visz összhangot a sokféleségbe. A lélek nem légies ideák vegykonyhája, hanem isteni erő, mely az anyagi világot szellemivé alakítja által. Ilyen a realizmus. Jellemzi a kifejezés közvetlensége, egyszerűsége és a tömör kompoziczió. Szembeállítva egymással a két irányt, megérthetjük, miért nem méltányolhatta Kölcsey Csokonai költészetét. Az eszményiség korában, midőn „magasb gerjedelem", „benső tűz" elveti a valót, mint fölös nehezéket, a kifejezés is bizonyára eltér a közönséges természetes beszédmódtól. Merevség, felforgatott szórend (inversio), mesterkélt szók és