Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

Petőfi 93 9. Föladatunk most már megkönnyebbült, mert hiszen ugyanaz a kedélyalkat, melyet Petőfi szerelmi költészetében föltártunk, nyilatkozik meg szabadságköltészetében is. Itt is az eszményhitü optimista lélek nagyszerű fényes föllengzésével és e föllengzésnek bizonyos szükségszerű meghibbanásaival állunk majd szemben; itt is a költő fejlődésének két szakát kell megkülönböztetnünk úgy, hogy az elsőben a szabadságköltő még csak sejtelmesen, igéretképen, naiv népies alakban jelentkezik, a másodikban ellenben a franczia forradalmi szellem s a franczia romanticismus érlelő hatása alatt a „világszabadság" apostola bontakozik ki előttünk. Ami Petőfi fejlődésének első szakát illeti, az ő népiességéről kortársai annyi szidalmat, a későbbiek pedig annyi magasztalást hordottak össze, hogy ez a tárgy szinte kimeritettnek látszik. De én azt hiszem, hogy úgy az ócsárlók, mint a magasztalók bizonyos pártos szempontból Ítélték meg Petőfit: amazok egy mesterkélt, émelygős szalóniasság szempontjából támadták az ujitót, emezek pedig Arany János iskolájának szempontjából indulva ki, Petőfi népiességét csak abból a szempontból tekintették, hogy az Arany népiességének