Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

90 Petőfi-Könyvtár nézi már a költő és milyen uj hit ereje az, mely refrainjéből oly biztatóan szólal. Oh, ha ennek a hitnek meglett volna az igazi alapja, ha ez a házasság nem lett volna puszta regény, hanem az a realitás, melynek a költő azt oly buzgón hitte: akkor a költő élete nem lett volna töredék, akkor sarjadhatott volna ki szivéből olyan költészet, miről eddig az emberiség mégcsak nem is álmodott ! De ne ábrándozzunk, hanem lássuk a valóságot. Petőfi szerelmi költészetének két fejlődési szakát áttekintvén, egész világosan áll előttünk kedélyalkatának alapjelleme. Ő az eszményhivő optimisták typusának egy tüneményes megjelenése. Vagyis azok közül való, kik mennél súlyosabb fiatal válságokon és megpróbáltatásokon mennek keresztül, annál tündöklőbb álmot alkotnak a jövőről és annál aczélosabb vakbuzgó hittel vannak eltelve, hogy a boldogságról alkotott képzetüket itt a földön föltétlenül lehet és kell megvalósitaniok. Az ilyen kedélyalkattal együtt jár a gyorsan, sőt hirtelenül kész aczélos akarat. Valóban Petőfi életében ez a hirtelen — s fájdalom gyakran hirtelenkedő — akarat döntő szerepet játszik. Nem akarnék félreértetni : nagyszerű adománynak tekintem a nem hamleteskedő, gyorsan kész akaratot; főleg pedig Petőfi dynamikus kedélyéhez természettől fogva hozzá tartozott a dynamikus akarat is: csakhogy ilyen sok dynamismussal, különösen a fiatal korban, még oly fényes elme, aminő Petőfié volt, sem