Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

66 Petőfi-Könyvtár A barátságban való csalódottsága csendül meg ebben a kis reflexióban is .... szemlélem A füst árnyékát a falon, És a barátságról gondolkodom. (Gyertyám homályosan lobog.) Legköltőibb azonban a „Felhők" reflexiói között a dicsőségről adott hires definitiója: Mi a dicsőség ? . . . tündöklő szivárvány, A napnak könnyekben megtört sugára. (Mi a dicsőség? . . .) Ámde mindaz, ami e csillogó, hol bánatosan, hol mogorván odavetett költői töredékekben megnyilatkozik, voltaképen mégis csak futó felhő a költő lelkén, mely mögül folyton kikandikál eszményhitének, szerelmi sóvárgásának ragyogó napfénye. Akik nagyképűen Petőfi „pessimismus"-át vagy „byronismus"-át emlegetik, azokkal nem érdemes vitába bocsájtkozni. Ugyanabban a szalkszentmártoni időszakban, melyben a világrendszer fölbomlásának képeivel foglalkozik: S mint most az eső és hó esik, Esnének akkor csillagok, S folynának a csillagpatakok! (Elmém ezen sokat gondolkodik . . .) írja „Tündérálom" czimű költeményét, mely ennek a látszólag oly sötét átmeneti időszaknak legjel-