Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)
36 Petöfi-Könyvtár 4. A lirai ihletnek azt a formáját, mely különnemű hangulatokon körösztül szökelve törekszik magasabb hangulati egységet létrehozni, jobb kifejezés hiján dynamikus ihletnek akarom nevezni, mert az ilyen műszót Petőfi költészetének jellemzésében nem nélkülözhetjük. Hogy ez a dynamikus ihlet mily nagy s jellemző szerepet játszik Petőfi lírájában, azt csak bőséges idézetekkel bizonyíthatjuk : kérnem kell tehát az olvasót, vegye kézhez Petőfi költeményeit, hogy csak a legszükségesebb esetekben legyek kénytelen egész költeményeket ide iktatni. Elég, ha a bizonyításban 1847-re szorítkozunk: a magyar lira történetének erre az ünnepi esztendejére, melyben Petőfi alkotó láza a tetőpontot éri el s művészete is a legteljesebb mértékben kibontakozott és kiforrott már. Föl fog tűnni, hogy éppen legjellemzőbb s leghatásosabb költeményeiben mennyire nem marad meg egy hangulat medrében s lázongó vére mennyire készteti, hogy ha már nem egész hangulatskálán rohan végig, akkor legalább is két ellentétes hangulat kaczér versenyével fokozza föl gyönyörűségünket. Itt van pl. „A Tisza" czimű híres tájképe. A költő tudatos művészettel a lehető legszelídebben,