Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

30 Petöfi-Könyvtár gek fényes sora előzte meg irodalmunk újjászületésének korszakában, de az ő föllépéséig irodalmunk mégis csak jóformán a mi elszigetelt belügyünk volt. Petőfi az első, aki egyéniségének erejével beleviszi nemzeti szellemünket az általános világirodalmi áramlatokba, belekapcsolja költészetünket a nyugoti nemzetek nagy érzés- és gondolatközösségébe. Ilyen munkát ily rövid idő alatt csak egészen különszerű ihlet tud elvégezni, mely mintegy mennydörgés és villámlás közt tombolja ki magát. Erre az ihletre nézve áll, mit a költő mond: Épits vagy ronts, mint a vihar, S hallgass, ha műved kész, Mint a vihar, ha megtevé Munkáját, elenyész. (Ha férfi vagy, légy férfi.) O igy enyészett el végezett munka után. Aki az ő alkotó lázának néhány évi viharzását áttekinti, önkéntelenül arra gondol, hogy az ilyen költőtünemény csak forradalmi időszakban állhat elé, mikor a közélet hőfoka a robbanásig emelkedik. De ne feledjük el, hogy ugyanebben az időszakban olyan nyálkáslelkii álidealisták lepik el az irodalmat, kik akár az örök béke korszakába is beleillettek volna. A korszellem kedvezett ugyan az olyan kivételes egyéniség kifejlődésének, amilyen Petőfi volt, de azért e kifejlődést első sorban a költő egyéniségéből, kedélyalkatából kell magyarázni.