Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

Petőfi 31 Petőfi kedélyalkatának legföltünőbb jellemvonása, hogy rohamosan csap át egyik hangulatból a másikba, s mert képzelete, gondolata együtt száguldozik hangulatainak gyors hullámvetésével: a költő képessé válik hangulatváltozásait mintegy röptükben megragadva, egész hangulati skálát egyazon költeményben kifejezésre juttatni. Csak olyan viharszárnyakon száguldó ihlet, milyen a Petőfié, oldhatta meg azt a szinte megoldhatatlannak látszó föladatot, hogy a különböző minőségű hangulatok egész skáláját egyazon költeményben művészi egységben összefoglalni tudja. Néhány példán akarom szemléltetni Petőfi kedélyalkatának ezt a speciális jellegét. Minthogy a költő nagyon szereti a gyors hangulatváltozásokat, hát a természetben mindenekfölött a gyors képváltozásokhoz vonzódik, mert ezek őt egyik hangulatból a másikba ragadják, így pl. „A szél" czimű költeményéből a következő két párhuzamba helyezett ellentétes hangulatot emelem ki: Ma lágy szellő vagyok, csendes folyó gyanánt Úszom át a léget néma nyugalomban, Létezésemet csak a kis méhe tudja, Mely hazafelé tart a rétről fáradtan ; Ha fáradtan száll a kis méh a tehertől, Melyet oldalán visz, melyből mézet készit, Tenyeremre veszem a kicsiny bogarat, Úgy segitem elő lankadt röpülésit.