Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

Petőfi 23 inázgatás, és szavaiból kitűnik, hogy ő Petőfi szinészhajlamát valahogy költői lényéhez hozzátartozónak akarja föltüntetni. Valóban Petőfi lirai költészetének rendkívül jellemző és minden más lírikusétól föltűnően megkülönböztető vonása, hogy a színészi ihlet titokzatosan belejátszik, beleolvad lirai alkotó hevületébe. Csakis így válik érthetővé, hogy Petőfi mindaddig, mig a lirai költő kellően meg nem erősödött és föltétlenül túlsúlyra nem jutott benne, mindig szinészhivatást vélt magában fölfedezhetni. Ha pl. azt a kedves költeményét olvassuk, melyben a színészettől búcsúzik, s mely ezzel a szakkal kezdődik: Adom tudtára mindazoknak, Kiket tán sorsom érdekel, Hogy tiszta látkörét jövőmnek Sötét, nehéz köd lepte el. Eddig Thália papja voltam, Most szerkesztősegéd leszek. Isten veled, regényes élet! Kalandok, isten veletek! (Búcsú a színészettől.) akkor olyan érzés vesz rajtunk erőt, mintha e sorokat valóban színésztől szavalni hallanók. Egyáltalán lirai hangjában van valami elragadó fesztelenség, mely kétségtelenül színész temperamentumával áll szoros kapcsolatban. Minden művészek között ugyanis a színész az, kinek legkevésbé szabad prude-nek, szégyenlősnek lennie,