Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

Petőfi 21 élettudománynak (biologia) az idők folyamán sikerülni fog új fényt deríteni ama nagy titokra, hogy a müvész-ihlet hogyan gyökeredzik a művészember idegrendszerében s egyáltalán egész szervezetében. Továbbá, hogy a különböző művészeteknek minő más és más jellegű ihlet felel meg s főképen, hogy az, amit művészi egyéniségnek mondunk, hogyan van megalapozva az ihletett állapotnak egyéni jellegében. Midőn ezekkel a bölcsészeti kérdésekkel foglalkoztam, gyakran gondoltam arra, hogy milyen érdekes lett volna Petőfit alkotás közben megfigyelni. Az a nézetem támadt ugyanis, hogy Petőfi irásközben a maga verseit bensőleg nemcsak scandálta, hanem bizonyos mértékben bensőleg el is játszotta. Vagyis, hogy a lirai alkotás láza nála átterjedt azokra az idegpályákra is, melyek a mimelő izmok rendszerét szolgálják. Olyan benső mimeléssel kisérte versalkotó ihletét, amilyen a szinészemberben támad, ha valamely neki nagyon megfelelő szerepet olvas és azt képzeletben mindjárt eljátssza. Ha ez a föltevésem helyes, akkor Petőfi jobban átadta egész testét az alkotás lázának, mint a világ bármely más lirai költője. Ez a sejtelem fog el engem néha, Petőfi költeményeit olvasván. Ezért nagyon megörültem Jókai egy megjegyzésének, mely bepillantást enged Petőfi alkotási hevületébe. Azt írja Jókai: „De magyarul szavalni, helyesen, érzéssel, változatos, jellemző hanghordozással szavalni még a leghíresebb magyar szín-