Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)
tőfi 17 kezett irodalmunkban, aki maga ellen lázit minden vizenyős, conventionális divatbábot. De mikor a hivatalos kritika tudálékosan elismerte Petőfi költészetének népies elemeit s egyre terjengősebben fejtegette, hogy régibb költők, valamint a népköltészet tudós ismerői és gyűjtői, továbbá a korszellemnek demokrata irányban való átalakulása miként készítették elő a népies elem diadalát költészetünkben : egyre kétesebbé vált, hogy voltaképen újító volt-e Petőfi és hogy miben rejlett az ő tisztán egyéni szellemének varázsa, melylyel nemcsak a magyarságot, de a művelt Európát is megigézte. Szabaduljunk tehát végre amaz egyoldalú, félszeg irodalmi jelszavak hatása alól, melyekkel Petőfi ellenfelei és álbarátai egyéniségét elhomályosítani iparkodtak. A kérdés az, hogy mi teszi Petőfit nemcsak a magyar, de a világirodalomban is egyetlen jelenséggé, vagyis hogy mi az ő páratlan eredetiségének titka? Ez az a kérdés, melyre felelnünk kell, ha Petőfi művészetét jellemezni akarjuk ; mert nyilvánvaló, hogy a „népies" és a („volkstiimlich-national" mintájára gyúrt) „nép-nemzeti" általános szólamokkal Petőfi eredetiségét valósággal megvilágítani nem lehet. Petófi-Könyvtár. XIII. \-mu-