Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

158 Petőfi-Könyvtár az ősi fejlődési stádiumokat a legértékesebbeknek föltüntetni. Mi sem könnyebb, mint az embert éppen fejlődése kezdetén a legboldogabbnak rajzolni, vagyis a fejlődési folyamatot a faj paradicsomi állapotával kezdődőnek föltételezni. Azt az értékelő rendszert, mely a faj fejlődési stadiumait annál értékesebbeknek tekinti, mennél inkább a múltba esnek, romantikus értékelésnek, a belőle eredő művészi irányt pedig romanticismusnak nevezzük. A romantikus értékelésnek éppen fordítottja az utópista értékelés, mely valamely fejlődési stádiumot annál becsesebbnek tekint, mennél későbben jelentkezik az evolutio folyamán. De az igazi értékelő tudja, hogy mindenik fejlődési stádium az által tűnik ki, hogy van benne valami becs, mely minden többiből hiányzik, úgy hogy ebből a szempontból tekintve, valamennyi között a legbecsesebbnek mutatkozik. Hamis tehát a romantikus értékelés, mely a paradicsomot a fejlődési folyamat elejére teszi, és épp oly hamisa megfordított romanticismus, vagyis az utopismus is, mely a paradicsomot a fejlődési folyam bezáró stádiumának tekinti. Amig az emberi elme a romanticismus és utopismus-tól megszabadulni nem iparkodik, addig a fejlődés helyes fogalmához semmiképen el nem juthat. Napjainkban különösen a természettudomány s a vele kapcsolatos technika nagyszerű fejlődése az, ami nemcsak a műveletlen, de az úgynevezett müveit tömegeket is annyira megrészegíti, hogy