Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

142 Petőfi-Könyvtár Mely nyelv merne versenyezni véled ? Mily nagy vagy te ! mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz. (A Tisza.) És „Az apostol"-ban visszatér ehhez a hangulathoz, hogy istenhitének kútforrása gyanánt tárja föl előttünk: És ott a rengetegben, A fellegekbe Ágaskodó bérezek között, Ahol mennydörgés a folyam zúgása S a mennydörgés Ítéletnap rivalma . . . Vagy ott a puszták rónaságán, Hol némán ballag a csendes kis ér, S hol a bogárdöngés a legnagyobb zaj... Ottan megállt az ifjú, Körültekintett áhítattal . . . (Az apostol, X.) és ilyen érzés támadt szivében : Imádlak, isten ; most tudom, ki vagy ? Sokszor hallottam és sokszor kimondtam, De nem értettem nevedet. A nagy természet magyarázta meg Hatalmad és jóságodat . . . Dicsértessél, dicsértessél örökre! Imádlak, isten; most tudom, ki vagy ? CAz apostol, X.) Ugyanezt mondja el „Válasz, kedvesem levelére" czimü Júliához írt szép költeményében :