Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

138 Petőfi-Könyvtár De „Az apostol" meséjét minden disharmonikus volta daczára is érdemes behatóbb figyelemre méltatni, mert hiszen a költőnek majdnem egész élete-pályája tükröződik benne. A János vitéz meséjébe naiv módszerrel lopta be oly módon a saját lelkületét, sőt életrajzi motívumait is, hogy ezt a kedves csínyt a tudós kritikus urak észre sem vették; vagyis a pompás átöltözésben Petőfit magát föl sem ismerték. Az apostolban ellenben oly világosan önmagát teszi a költő saját elbeszélése hősévé, hogy ez a tulon túli világosság már szinte sértően hat. Ha ilyen nyiltan magáról beszél a költő, miért kell a hősről mégis harmadik személyben szólania? Ha pedig a tárgyiasság kedvéért mégis a harmadik személyben beszél magáról, miért regényesiti el a saját életét? Az elregényesitő eljárásban rejlik a mű tulajdonképeni gyöngéje. Petőfi „Az apostol"-ban tisztára a franczia romanticismusból tanult módszerekkel dolgozik ; igaz, hogy gyakran ezekkel a módszerekkel is erős hatásokat tud elérni, főként mikor borzalmakat halmoz borzalmakra; mégis ez a romanticismus inkább felelt meg színészi, mint költői egyéniségének. Különösen azt sajnáljuk, hogy Petőfi ifjúkori éveinek kalandjait annyira elregényesitette „Az apostol "-ban, holott azok minden romantikus világítás nélkül a maguk realitásában voltak csak igazában regényesek. Mily nagyszerű nyeresége lett volna irodalmunknak, ha Petőfi egyszer igazán belemarkol vala fiatal élmé-