Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

122 Petőfi-Könyvtár adja a viharnak, hogy valami hasonlót a világ más költőjénél alig találhatunk: Oda nézzetek! Csatára iramlik a fergeteg; Paripája a szél, a nyargaló, Kezében a felleg a lobogó, Amelynek villám a nyele. Vágtat vele, vágtat vele Csatára, csatára . . . Mint harsog trombitája, A mennydörgés! (Oda nézzetek!) A forradalom szélvészét halljuk dübörögni e nagyszerű sorokban. Érdekes, hogy Francziaországban, a nagy forradalom hazájában, nem akadt költő, aki a forradalom szelét így érezhetővé tudta volna tenni. Mert valóban viharzó kedélye a világon nincsen másnak, mint a magyarnak. Fényes bizonyság erre a förgetegnek egy másik leirása, melyet Petőfi „Az apostol"-ba szőtt bele, s mely voltaképen az ő saját tüneményes kedélyalkatának és képzelő erejének legtökéletesebb rajza: Népetlen utczákon csak egy Őrült bolyongott, A fergeteg. Nyargalt az utczákon keresztül, Mikéntha ördög ülne hátán, És lángsarkantyút verne oldalába. A háztetőkre ugrott fel dühében, És besüvített a kéményeken.