Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

Petőfi 123 Tovább rohant s teli torokkal Ordítozott belé a Vak éj siket fülébe. Aztán a fellegekbe markolt, Rongyokra tépte éles körmivel, S reszkettek a megrémült csillagok, S a felhődarabok között ldébb-odább hömpelyge a hold, Mint a holt ember a hullámokon. (Az apostol. V.) Hogy az ilyen kedélyalkat mennyire beleillik a forradalmi időkbe, azt ugy-e magyarázni nem kell. Nem is akadt sehol más nemzetek között költői lélek, akinek lelki rythmusa olyan teljesen egyezett volna a forradalmi idők szellemével, mint a Petőfié. Szórói-szóra elhihetjük neki, amit naplójegyzeteiben mond: „Évek óta csaknem kirekesztőleges olvasmányom, reggeli és esti imádságom, mindennapi kenyerem a franczia forradalmak története, a világnak ez uj evangyélioma, melyben az emberiség második megváltója, a szabadság hirdeti igéit." (1848. márczius 17.) Európa költői közt valóban ő képviseli legjobban azt, amit a franczia forradalom szellemének nevezhetünk, és ha a magyar nemzetnek, a magyar irodalomnak van oka valamire büszkének lenni: úgy bizonyára ebben rejlik önérzetének egyik elsőrendű jogczime. Petőfi költészetével bizonyíthatjuk be legfényesebben, hogy az újkori szellemnek a magyar nemzetnél tüzesebb és lelkesebb képviselője az európai nemzetek között nem található.