Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

Petőfi 117 lődésünket zsibbasztják meg, hanem ami még talán ennél is lehangolóbb: még szellemi látásunkat is elhomályosítják, úgy, hogy nemzeti öntudatunk apályával együtt megapadt általános emberiségi föladataink, a nyugati nemzetekkel való életközösségünkből eredő nagy történelmi kötelességeink iránti érzékünk is. Innen van, hogy nagyjainkat sem tudjuk többé méltányolni. Csak még egy dolog iránt maradt érzékünk: az általános vad életversenyben, mely már valósággal „bellum omnium contra omnes" jellegét kezdi nálunk ölteni, az egymásnak szenvedélyes lekicsinyítése végett látszunk már csak létezni. Ebbe a pártos forgatagba vesznek bele a lelki értékek mind ; ebbe a sötét örvénybe ragadtatva, már-már azt a mértéket is elveszítjük, melylyel történelmi nagyságainknak általános emberiségi jelentőségét értékelnünk kellene. A 19-ik század nagy lirai költői közül vájjon ki az, akit mint Petőfit egyenesen a világszabadság apostolának nevezhetnénk? Ki az, aki a franczia forradalmi szellemből kisugárzó ama nagy gondolatnak, melyet a világszabadság szóval jelölünk, olyan megszemélyesítője volna mint Petőfi ? Sem Béranger, sem Heine vagy Hugó erre a jelzőre nem pályázhatnak. Legfölebb Byron lehet az, aki életének végén az újgörög nemzet szabadságáért való hősies fáradozásával, fényesen szemlélteti a modern nemzetek solidaritásának azt az elvét, mely az újkori szellemnek már eddig is legnagyobb sociális vívmánya, s mely a jövőben is belátha-