Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

118 Petőfi-Könyvtár tatlan nagy társadalmi haladásnak leszen elsőrangú tényezője. De ha Byron-t (1788—1824) emlegetjük, ne feledjük el, hogy a 19-ik századnak eme legnagyobb szabású lirai költője tiz évvel idősebb lett mint Petőfi, vagyis harminczhat éveskortértei, ugy hogy őt a világ férfikorának teljesen kifejlett erejében láthatta, amikor jóformán már mindent beváltott, ami költői lángelméjében Ígéretként foglaltatott. Ne feledjük el továbbá, hogy az angol nemzet vajmi más talapzatra állithatja jeles fiait, mint a léteért küzdő s elemi válságokban leledző magyarság. Mégis, ha tisztán a világszabadság eszméjét tekintjük, akkor vájjon ki nem érzi, hogy annak legigazibb megszemélyesítője Petőfi volt? Byron költészete ugyanis éppenséggel nem a világszabadság gondolatában culminál, holott Petőfi költészete legmagasabb kilángolásában éppen ezt az igét hirdeti öröktüzű égi betűkkel a késő századoknak. A magyar nemzet történelmi helyzetében rejlik annak titka, hogy csak magyar költő érezheti át teljesen, mennyire egybeesik a nemzeti szabadság (vagy függetlenség) gondolata a világszabadságéval. Mikor a magyar nemzet 1848-ban szabadságharczát vívta, egész Európa szeme ezen a harczon csüngött, mert mindenki önkéntelenül is érezte, hogy ebben a szabadságharczban dől el igazában az összes európai nemzetek szabadságának nagy kérdése. Petőfi így érzett, s az ő apostoli szive helyesen érzett. Hogy a mi szabadságharczunk megbukott, az csak annak a kétségbevonhatatlan jele,