Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Petőfi utolsó útja 1849. julius végén

92 Petöfi-Könyvtár Atyám távozásakor figyelmeztette Petőfit, hogy miután lova nincs, „gyalog ne menjen Bém után, mert a csata hevében nem fogja őt követhetni". Petőfi határozott elszántsággal válaszolá: „Bármi történjék, én az öregtől el nem maradok!" Ezek voltak utolsó szavai atyámhoz. Atyám, a harcz folyamán még látta, amint Petőfi egyedül követi az országúton visszavonuló honvédeket. Majd, hogy az üldöző kozákok elől menekülve, egy parasztkocsira kapott fel, mely az előtte hátráló honvédek után ügetett. De a következő pillanatban Petőfi leugrott a kocsiról, melyet az utána száguldó kozákok annyira megközelítettek, hogy lándzsájuk hegyével őt csaknem elérték. Ekkor Petőfi, az országútról letérve, a kukoriczaföldekre menekült, hová az egyik kozák előreszegezett lándzsájával utána tört E percztől fogva Petőfi alakja örökre eltűnt az emberi szemek elől . . . végóhaja tehát beteljesült, miként látnoki szelleme előre megjósolá s „A holttesteket egy közös sírnak adták, Kik érted haltak szent világszabadság!" Kettős kegyelet fűz a július 31-dike emlékéhez. Két, szívben-lélekben rokon-barát megdicsőülésének napja ez: a Petőfi Sándoré és Egressy Gáboré. Az előbbi: 1849. július 31-dikén fejezte be magasztos földi pályáját, atyám nem kevésbbé dicsteljes küzdelemben vált meg porhüvelyétől ugyancsak