Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Petőfi utolsó útja 1849. julius végén

Petőfi utolsó útja 91 mértékében a szeretetnek, hogy mindazt egyszerre élvezhesse, amit különben egy hosszú élet tartama nem bírhatott volna oly intensiv erőben, iideségében és mélységében fenntartani ! . . . Bémet Marosvásárhelyen érték be. Az öreg hadvezér rendkívül megörült érkezésüknek. Apai szeretettel ölelte keblére bálványozott „fiát". Mindenekelőtt megparancsolta neki, hogy azonnal készíttessen magának őrnagyi ruhát, amely rangra már két hó előtt emelte. Ily egyenruhában akarja őt maga mellett látni, — mondá. Egyszersmind megbízta atyámat, hogy azonnal rendelje meg — legjobb ízlése szerint — valamelyik vásárhelyi szabómesternél az őrnagyi attilát Petőfi számára. Atyám e megbízatásban Petőfi fényes erkölcsi elégtételét látva, a legnagyobb örömmel sietett teljesíteni Bém parancsát. Petőfi őrnagyi ruháját egy nap alatt elkészíttette s másnap, julius 31-én, Petőfi után vitte azt a segesvári honvédtáborba, mely akkor már a csata megkezdéséhez, fegyverben állt s így az egyenruha fölvételére Petőfinek nem lehetett többé érkezése. Petőfi könnyű vászonzubbonyban küzdötte végig a csatát. Bém a túlnyomó orosz haderővel szemben, hősies lelkinyugalommal és elhatározással, az önfeláldozás és erkölcsi fenség magasztos érzetével vezette élethalál harczra elszánt kis seregét, szabadságharczunk eme csodákat müveit félisteneit. Petőfit maga mellé vette. Atyámat pedig Damaszkin ezredes, hadosztály-parancsnok mellé rendelte.