Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Petőfi első szerelme. „Zöld Marczi"

Petőfi első szerelnie, — „Zöld Marczi"-ja 65 gödrös és sáros főváros utczáin, a színház látogatását csaknem lehetetlenné tette. No de hiszen : „kit a dicsőség égi vágyai hevítnek, az nem kér földi éleményt", mondja vigasztalásul a költő. S a „dicsőségből" kijutott az életben mindkettőjüknek . . Petőfinek ez volt utolsó színpadi debűje. Nem vágyott többé a kétes sikerű szinészi pályára, melyhez semmi hivatást sem érzett, miután megizmosodott költői tehetsége a megélhetést külömben is biztosította számára. A „Zöld Marczi"-ja ezután még jóidéig várt atyám Íróasztalán a felavatásra . . . Etel nővérem, aki naponta rendezni szokta atyám Íróasztalát, a hírhedt színdarabot meglátva, kezébe veszi s olvassa. A humortól csillogó helyeknél, lelkéből fakadó, könnybefulladt nevetéssel honorálja Petőfi tréfás invenczióinak ellenállhatlan hatását. Petőfi belép s köszönése az Etel jóizü, édeshangos nevetésébe vegyül. Petőfinek végtelenül jóleső elégtételül szolgált a nővérem kedélyhangulatának ez az önkénytelen, őszinte megnyilatkozása Ebben találta fel darabja pártatlan, legigazságosabb bírálatát. Majd megnyitotta elménczkedése zsilipjeit s ontotta kiapadhatlan szellemi szikráit, hogy Etel kedvét teljesen betöltse. Szives készséggel engedett nővérem kérésének, hogy ez a darabját végigolvashassa. „Majd eljövök „Marczim"-ért holnap, addig is őrizze meg szeretettel" — mondá s boldog megelégedéssel távozott. Petőfi-Könyvtár. XII 5