Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Petőfi első szerelme. „Zöld Marczi"

66 Petöfi-Könyvtár Másnap Petőfi eljött s „Zöld Marczi" kéziratát magához vette, hogy majd átalakítja, amit meg is tett — a tűzön. A méltatlanság miatt fölgerjedt pillanatnyi haragjában bizarr szellemi kincse a lángok martaléka lett: „Zöld Marczi" egyetlen kéziratát elégette. Atyám határozottan sajnálta, kárhoztatta a becses baráti zálog autodaféját. Vahot és Obernyik pedig valósággal megsiratták, úgy érezték, hogy: „Szinmütár"-uk egy drága kincscsel lett szegényebb . . Az utókor pedig örökké gyászolni fogja megsemmisülését. Petőfi haragja a darab megégetésével véget ért. De az Etel naiv fölgerjedését: szivből fakadt édeskedves nevetését nem felejthette, — gyöngéden érző keblében a legbensőbb húrokat pendítette meg s oly igézettel hatott reá, hogy másnap megírta gyönyörű versét „Egressy Etelkéhez" : „Ez a te lyányod, Gábor? én nem hihetem. Barátom, ember lyánya ilyen nem lehet, Csupán a képzelet, s az is ritkán teremt Ily kedves kis lyányt, ily tündérgyermeket! Shakspere, kit úgy szeretsz, Shakspere képzelete Teremté e lyányt egy boldog percziben, S megtestesité a Múzsa, ki téged úgy Szeret, s ajándékul hagyá ott kebleden !. .." stb. E verset kéziratban megkiildé atyámnak, azzal az intim záradékkal, hogy: „A közlés jogát reád