Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Kirándulásunk Petőfivel a Rákosmezőre ésVisegrádra

Kirándulásunk Rákosmezőre és Visegrádra 37 valamint a szemtől-szembevaló dicsérgetésnek, a kölcsönös tömjénezésnek nem voltak barátai. Ismerkedésük, bemutatkozásuk színpadi fogások nélkül történt, — az érzés keresetlen megnyilatkozásával, az őszinte jókedv tiszta derűjével. A nyári szünidő alatt, az operai előadások napjain, sorra kerültek a kirándulások a szabadba, a zöldbe, miknek atyáin különösen nagy kedvelője volt, s amelyekben a Nemzeti Szinház tagjai többnyire családtagjaikkal együtt résztvettek. Atyám, mikor a bársonyos puha gyepre leheveredhetett, boldogan mondogatta: „Most szabad, független vagyok, ez a hely az én háboritlan tulajdonom!" Olykor valóságos olympusi ünnepek voltak e kirándulások: a művészet fölkentjei a szellemileg egyenlő rangúak társaságában. Atyám, szabad óráiban, ,

:Daguerrotip" képek készítésével foglalkozott, melyeket azidőben hozott hazánkba a franczia feltaláló élelmessége. Arczképei igen tiszták voltak; szebbek, mint a mai fotográfiák; de múlékonyak. Pár év alatt a világosság teljesen elhalványította, megsemmisítette az alakok körvonalait. Atyámnak — magánhasználatra — saját gépezete volt, melylyel lefényképezte családtagjait, ismerőseit, barátait, s a különféle kedélyállapot változataiban önmagát, — nem hiúságból, hanem hogy — szükség esetében — a külömböző pózokat mintául használhassa alakításaihoz. Petőfit is rávette egyetlen egyszer a pózra; de többször nem állt kötélnek. Teljes-