Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Kirándulásunk Petőfivel a Rákosmezőre ésVisegrádra

38 Petöfi-Könyvtár séggel nem szerette magát képmásoltatni. „Utálom a bálványt, a valónak hazug mását; aki szeret: megőriz lelki szemeivel" — hangoztatta sokszor. Beállottak a rekkenő nyári napok. Szabad napunk van. Készülünk kirándulni a Rákosmezőre. Előttevaló este nagy sürgés-forgás van a nagymama konyháján. — Anyám és Fáncsyné szorgosan segédkeznek neki az élelmiszerek becsomagolásában. így a többi szinész-családok, melyek velünk tartanak. Másnap, kora hajnalban gyülekezik a nagy szinész-karaván a Szentpétery lakásán. Az érkezők közt legelső Petőfi, aki már az előző napon bejelentette, hogy velünk tart. Ö hozza a nagymama pogácsával terhelt tarisznyáját, mire a nagymama fölkérte. A nők és a gyermekek az élelmi szerekkel, takarókkal, pléddel, némi ágyneművel és pokróczokkal, ponyvákkal megrakott kocsikon jönnek. A férfiak gyalog, közöttük Petőfi, atyámmal legelői; Szigeti József és Réthi a nyomukban. Ők négyen néhány száz lépéssel előbbre haladnak, hogy az alkalmas letelepedő helyet kijelöljék s a földhányással védett tüzelő gödröket megássák. A nagy szinészbarát és akadémiai tag: Zsiyora György ajánlotta föl ez alkalomra a Rákos folyó melletti gyönyörű ligetét mulató helyül a Nemzeti Szinház tagjai számára. Idilli tanya, hozzá: borutlan nyári nap. A hűsítő Rákosfolyó partját szegélyező bársonypuha pázsit körül: elszórtan nyír-, fűz- és akáczfa