Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Sándor nevenapján, 1845. márczius 17-én

Sándor nevenapján 29 suhanczokat, éveken keresztiig a hangszereiken való rendszeres játszásra, kiket aztán zenekarrá csoportosított. Ez volt az első magyar czigányzenekar, mely müszabályos oktatást nyert s amelyet Egressy Béni annyira kiképzett, hogy azzal körutat téve, úgy a hazában, mint a külföldön mindenütt köztetszésben, lelkes fogadtatásban részesült. E czigányzenekar betanítása egész nap folyamán tartott, s a külömböző hangszerek zengése-bongása töltötte be az egész házat, reggeltől késő estig. E zenekar, később, a Sárközy vezetése alatt lett népszerűvé országszerte s a szabadságharcz ideje alatt, kezdetétől befejeztéig, hiven, kitartóan kisérte, lelkesítette honvédeinket. Egressy Béni csodás munkabírását jellemzi, hogy sokoldalú elfoglaltatása mellett, szabad óráiban, melyek — színpadi működése folytán, csak éjjeliek lehettek — mintegy háromszáz népdalt szerzett, köztük: a pályadíjas „Szózat-'-ot s több mint kétszáz színdarabot fordított a Nemzeti Színház számára s megírta „Bátori Mária", „Hunyady László" s „Bánk-bán" operák szövegét. Bámulatos, hogy hol vette e rengeteg munkához — a szellemin kivül — az emberfölötti fizikai erőt?! S mig e fölött töprengünk: mély hódolattal hajlunk meg ama dicső kor titáni munkabírása előtt! A Molnár-ház szinészlakói csaknem mind Szentpéterynél étkeztek, aki párját ritkító, ízletes magyar konyhát tartott, melynek városszerte nagy híre volt, különösen az írói és művészi körökben. Nem