Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Sándor nevenapján, 1845. márczius 17-én

Sándor nevenapján. (1845. márczius 17.) „Lám, s ki hinné, mennyi fér el egy kis helyen : Itt van egy szobában, mult, jövő és jelen! . ." Petőfi. A legtisztább, a legmagasztosabb érzés a családban él. E szentély az, hol Isten hozzánk legközelebb van, megosztván velünk lényét, a mindenséget egybefoglaló szeretetet. Innen van, hogy az örömök és fájdalmak között, miket a sors részünkre juttat, legbensőbbek, legmaradandóbbak azok, melyek a családéletből folynak. Ily családi körnek az oltártüze lobogott a mult század negyvenes éveiben a pesti „kerepesi", ma „Rákóczi"-út egyik régibb alkotású házában, melyet egy nagy szinészcsoport tartott megszállva. A háztulajdonos Müller volt, aki már a közelben megnyílt Nemzeti Színház magyarosító hatása alatt „Molnár"-ra változtatta nevét. Bár németajkú volt, s a magyar nyelvet törve beszélte, de rendkívül hazafias szellem hatotta át egész családját. A Nemzeti Színház előadásait állandóan látogatta. A szabadságharcz idejében testestől-lelkestől a nemzeti kormány híve volt; maga lelkes nemzetőr