Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Sándor nevenapján, 1845. márczius 17-én

26 Petöfi-Könyvtár lett; fia pedig, az első zászlóalj vitéz honvédéi sorában küzdött mindvégig. A fegyverletétel után számtalan menekült talált házában biztos menhelyet. E házba menekültem 1849-ben, a budai várfogságomból megszökve, néhány napi tartózkodásra én is; és a derék Molnár honfiúi erős pajzsa védett meg az elárultatás ellen. Molnár nagy terjedelmű, egyemeletes bérházát egész szinész-kolonia szállt meg. Csaknem minden lakosztályát egy-egy szinészcsalád bérelte ki, — a mai viszonyokhoz képest, mesés olcsó árban. Családom egy elsőemeleti két ablakos, alkóvenes utczai szobáért, nagy előszobával, konyhával, tágas kamrával és egy udvari szobával együtt, nyolczvan pengőforint évi bért fizetett, melyet a nemeslelkü házigazda, míg élt, egyszersem emelt föl, sem másnak bérbe nem adott. Pedig az egész ház zsongott-bongott éjjel-nappal a bennlakó múzsafiak versenyző munkazajától. Zongorajáték, czigányzene, ének s hangos szereptanulás nem szünetelt ott egy perczig sem. Földszint balra lakott a Fáncsy-család ; jobbra: Egressy Béni, ifjú nejével, a viruló szépségű König Rózával, a későbbi Csengery Jánosnéval. A többi földszinti lakásokat felváltva birták: Udvarhelyi Miklós, Czcikó, Rcthy, Hubenay Ferencz. Az emeleten lakott, az utczára néző részen: Szentpétery az édesanyjával; tőle balra: Kőszeg hy; jobbra: Egressy Gábor, a családjával. Az udvarra nyíló emeleti lakásban vonult meg a Nemzeti