Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)
A halál küszöbén
Petőfi élete 133' — Oly soká nem várhatok s ha egy-két hétig még maradok is, azt csak azért teszem, hogy hátha addig pénzt szerezhetek valahonnan, hogy kifizethessem adósságomat. Két hét múlva ismét Pákhnál volt Petőfi s arra kérte, álljon jót érte Fogasnénál. Pákh megtette s a következő kötelezvényt állította ki: „Én, Pákh Albert, kötelezem magamat azon esetben, ha Petőfi Sándor 150 forintnyi tartozását Fogasné asszonyomnak 45 nap alatt le nem fizetné, ez összegig kezességet vállalni s azt helyette lefizetni." Amidőn aztán Petőfi a kötelezvényt átadta Fogasnénak, Pákh így szólt Petőfihez: — Lásd, aláirtam, mert benned bizom, de nem bizom körülményeidben; miből reméled megfizetni adósságodat? Számítást kell tennem és készülnöm, hogy miből fizetem meg, ha te csalódnál. — Ne búsulj pajtás, — mondta Petőfi csillogó szemekkel a zöldesszürke füzetre mutatva. — Pénzt ér ez, barátom, ebben viszem Pestre legjobb költeményeimet. — És ha nem kapsz érte? — Valami benső szózat azt súgja nekem, hogy szerencse mosolyog reám Pesten. De ha újból üldözne is a sors, akkor is előteremtem azt a pénzt s idejére megküldöm neked. Másnap reggel aztán ködös, nedves, hideg időben, homályos szürkeségben érzékeny búcsút vett Fogasnétól s oldalán a költemény-füzetet rejtő vászontarisznyával, kezében egy ólmos bottal, elindult a hosszú pesti útra. Szomorú vándorlás volt ez a hófuvásos és fergeteges februári hidegben. Amidőn 47-ben gyönyörű nyári reggelen ismét erre járt, így kiáltott fel Uti-leveleiben:
