Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Viharos éjszaka

94 Petőfi-Könyvtár Lázas, emésztő gondolatok közt hányódott a sovány, elhagyatott, fehér arczú ifjú. Mikor ágyához lépett dr. Römer ezredorvos, még csak a szempillája se rezdült. Feküdt, mint egy darab fa. — No, mi baj ? — kérdezte az orvos, megfogva üterét. — Semmi, — felelte alig hallhatóan. Az orvos észrevette a széken a lapjával lefelé fordított könyvet, kezébe vette és meglepetve látta, hogy Horatius ódái. — Ön latin könyveket is olvas? — kérdezte meglepetve. — Igen, — válaszolt halkan és meg se moczczanva az ifjú. Az orvos tenyerébe fogta az állát és elgondolkozott. — Akar-e ön megszabadulni a katonaságtól? — kérdezte azután közelebb hajolva hozzá. — Mindegy nekem, doktor úr, — válaszolt keserű közönynyel Petrovics, — másutt sincs mit remélnem. — Barátom, nem önnek való ez a terhes élet, — mondta részvéttel az orvos, aztán tovább ment a betegek között. Délután bejött hozzá Kupis Vilmos, akinek látása egészen boldoggá tette. Elmondta, hogy milyen kérdést intézett hozzá az orvos, mire Kupis azt felelte, hogy egy perczig se habozzék, hanem adjon hálát az Istennek, hogy kiszabadulhat ebből a pokolból. — De mibe kezdjek? — szólt csüggedten Petrovics. — Légy bátor és élelmes, akkor megélsz a jég hátán is. Eszed van és gyönyörű irásod, szorgalmaddal kipótolhatod, amit eddig elmulasztottál, mitől félsz tehát? Csak ki innen, barátom, ki ebből