Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Toborzáson

48 Petöfi-Könyvtár de csak a lelkére hullottak a bánat fagyos esőcseppjei. — Aztán mit csinálsz itt Pesten ? — kérdezte a legény, borral kinálva őt. — Kigyelmednek megmondhatom, úgy se megyen haza. — Nem bizony, öcsém, mert visznek Olaszországba, én előttem bizvást kiöntheted a szivedet. — Szinész lettem a pesti színháznál. — Szinész? Régen beszélték nálunk, hogy nagyon kedveled a komédiásokat, kérdezősködött is apád utánad a színészek közt, de biz azok nem ismernek téged. — Persze nem, mert megváltoztattam a nevem, most Rónai vagyok. — Az igaz, hogy ez szebben hangzik, mint a Petrovics név, az egy kicsit tótos. — Persze, — hagyta rá az ifjú. — De most már szóljon kigyelmed is, miért csapott fel katonának ? — Mert elszerették a babámat. — S ezért busult úgy el? — Ezért is, meg hogy azt a másik legényt lepedőbe vitték haza. — S most a törvény elől menekül? — Félig attól, félig meg a keserűségemtől. Majd kivált az apám, ha az a legény meg nem hótt, elég tehetős hozzá. — Hej, csak sok bánattal van kikövezve ez a rongy élet. — Az ember mindig maga keresi magának a bajt, hát nem jobb lenne, ha nem szöktél volna meg az apádtól? — Ez már elmúlt, ne feszegessük ezt a dolgot, — szólt szomorúan. S ezzel hamarosan el is búcsúzott a mámoros