Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Kelepczében

Petőfi élete 41 helyzetben. Sohasem hazudott apjának, de most mégis rávitte a kényszerűség. E közben egy épülő házhoz értek, ahol az állványok alatt keskeny átjáró volt. Az ifjú szeme hirtelen felragyogott. Nagyszerű mentő ötlet villant az eszébe. Ahogy az állványok alá értek, apját előre bocsátotta s lassan követte. Többen jöttek utánuk s az öreg abban a hiszemben, hogy fia is követi, csendesen ballagott előre. Hanem mikor kiért az állvány alól és körültekintett, majd hogy sóbálványnyá nem meredt. Sándor fia eltűnt, mintha csak a föld nyelte volna el. Haragosan csóválta meg a fejét, s ökölbe szorított kézzel sziszegte: — Megszökött a kölyök! Csüggedten ballagott vissza a fogadóba. Kérdezősködött, nem tért-e vissza a fia? Senki se látta. Egész nap izgatottan várta az öreg, de hiába. Sándor csak nem jött. Hasztalan várta másnap és harmadnap is. A szegény Petrovics, akit anélkül is annyi csapás ért az utóbbi időben, nagyon elkeseredett fia eltűnésén. Mit fog mondani az anyja, ha megtudja, hogy fia elveszett. Csak legalább életben volna, de ki tudja, nem ment-e a Dunának. — Haj, Istenem, de meglátogattál — tört ki a keserűség belőle, amikor régi jó ismerőseit is mind sorra járta és sehol se hallották hirét a fiának. Az a gyerek elemésztette magát, nem lehet másképpen, — tűnődött a jó öreg mészáros, miközben két patakban folyt a könny búlátott arczára. Nehéz szivvel ment haza, s alig mert szólni az anyának. Hanem az leolvasta szomorú arczá-