Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Kelepczében

Petőfi élete 37 Öt is, apját is jól ismerte a fogadós s így készséggel nyitotta ki neki apja szobáját. Az ifjú megtelepedett s első dolga volt megreperáltatni a csizmáját, amely már régóta enni kért. — Mi dolog, hogy apjaura nincs itt ? — kérdezte, mi rosszat se sejtve a fogadós. — Én most a húsvéti ünnepekre igyekszem haza, — füllentett Petrovics, — s lehet, hogy apám nem is jön most Pestre, csak a szekerét küldi be értem. — Hát már kiadták a húsvéti vakácziót? — csodálkozott a korcsmáros. Ki ám, mert ragályos betegség pusztít Selmeczen. — És sokan halnak meg benne? — Mindennap reggeltől estig szólnak a harangok, s alig van utcza, amelyikből halottat ne vinnének a temetőbe. — Teremtő Isten és maga ilyen pestises fészekből jön ide! Az égre kérem, ne szóljon erről a vendégeimnek, mert egyszeribe szétszaladnak s én koldusbotra jutok. — Soh' se féljen, fogadós úr, egy kukkot se szólok én. Csak lásson el mindennel, ahogy dukál. Kérem, öcsémuram, inkább mindent féláron számitok, csak ne keveredjen a vendégeim közé. — Jól van, jól, úgyis sok dolgom van a városban, hát éppen csak enni térek haza. — A szobába vitetem önnek az ételt . . . — Azt se bánom. — A ruháit pedig engedje meg, hogy megfüstöljem. — A ruháimat? Csak nem bolondultam meg, hogy ezt az egy öltözetet is kiégettessem ? — Hát a többi ruhája hol maradt?