Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Kelepczében

36 Petöfi-Könyvtár mondott valami találó megjegyzést s e közben észrevétlenül röpült az idő, mintha szárnya lett volna. Másnap reggel aztán pukkadásig teletömték a tarisznyáját, a menyecske jó meleg bundát teritett szellős lebernyege fölé, s a gazdával együtt szánkára ülve, néhány óra múlva bent voltak Ipolyságon, ahol a szívélyes búcsúzáskor még két ezüst húszast csúsztatott az ifjú markába a jólelkű korcsmáros. Petrovics azon gondolkozott, amikor egyedül maradt, hogy fuvarost fogadjon-e, vagy azt a két húszast megőrizze Pestig, ahol nagy szüksége lehet rá. Szép idő volt, hatalmas tükörként ragyogott a napsugaras égbolt, hanem azért farkasorditó hideg volt s ahogy Vácz felé kanyarodott-az országúton, a szél is belekapott vékony lebernyegébe s olyan keserves nótákat fujt keresztül rajta, hogy a csontjait is a hideg rázta tőle. A szakadásig megtömött tarisznya is libegni kezdett az oldalán, az általvetője meg keményen harapta a vállát, úgy, hogy sehogy se volt inyére az ujabb gyaloglás. Két óra múlva teljesen átfázva, egy tanyához ért, ahol fölmelegedett, jóizűen falatozott s mikor csengő csilingelést hallott, kisietett az országútra s felkéreczkedett egy váczi gazda szánkójára. Harmadnap aztán Pesten volt, de már csak egy húszas csörgött a zsebében. — Több nap mint kolbász, — gondolta magában s elhatározta, hogy apja fogadójába, a zöldfautczai „Vörös ökörhöz" czímzett vendéglőbe száll, amely a mai kecskeméti-ház helyén terjeszkedő, rozoga, földszintes épület volt s nevét onnan kapta, hogy Kecskemét városáé volt.