Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Kelepczében

Petőfi élete 35 Kelepczében. Másnap derűs idő, de csikorgó hideg volt. Az ifjú későn ébredt, senkisem zavarta az álmát. Az asztalon szilvaíz, friss kenyér és paprikás szalonna várta a vendéget. A gazda barátságosan parolázott vele s alighogy magára szedhette kopott gúnyáját, rögtön eléje hozta a szilvóriumos flaskát. Hörpintett belőle, aztán szalonnázni kezdtek. Nini, — kérdezte az ifjú, akinek a tekintete véletlenül a fogasra esett, — hová lett az én üres tarisznyám ? Jó helyen van az, öcsém, ne legyen rá gondja, majd előkerül az, amikor szükség lesz rá. — Arra biz mindjárt lesz, — felelte Petrovics, — mert már itt az ideje, hogy megint befogjam a csikóimat. — Fáradtak még azok, csak hadd pihenjenek, öcsém, nem vész el a világ, ha még ma itt marad. — Isten ments, bátyám, nem szokásom visszaélni a vendégszeretettel. Aztán meg hosszú út van még előttem, ha itt két napot mulatok, mikor érek Pestre ? Elég jókor ér még oda. Van nekem kocsim, lovam, majd elviszi az egy pár mértföldnyire. Holnap úgyis be akarok menni Ipolyságra, hát magammal viszem. És hiába szabódott Petrovics, nem mozdulhatott ki aznap. A csapláros előszedegette deákkori emlékeit, majd sorra vette a klasszikusokat, mindegyikre 3*