Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Farkasból bárány

Petőfi élete 25 kedés köztünk. Néha a pedellus választott szét bennünket. — Hát hajba kaptak a tanárokkal ? - No azokkal nem, hanem csak magunk között. Az egyik nekem, a másik a tanárnak fogta pártját, a disputa egyre lármásabb lett, majd meg ököllel kezdtük beleverni az ellenpárt fejébe a magunk igazságát. És melyik költőn vesztek össze? - Legtöbbnyire Horaciuson, akinek ódáit, szatíráit ma is kegyelettel őrzöm a mestergerendán. Asszony, hozd csak elő azokat a könyveket. Hadd mutassam meg a diák urnák. Az asszony engedelmesen ugrott föl, bement a vendégszobába, aztán két kötet Horaciussal tért vissza. — Hát nem tudtad leverni a portól ? — dohogott a korcsmáros, nagy veres zsebkendőjét előhúzva s gondosan letörülgetve a könyvek rőtvörös fedelét. Imhol-e, — szólt aztán Petrovicsnak nyújtva, — nincs ezekben egyetlen poéma se, aminek legalább az első két versszakát ne tudnám. — Ez igazán derék dolog, tudja-e, bátyámuram, hogy én is legjobban szeretem a latin remekírók között Horaciust? Akkor hát megegyezik a gusztusunk, — mondta a korcsmáros, aki mindjobban felmelegedett a mult idők emlékeinél s büszkén nézegetett az egyszerű asszonyra, aki azt se tudta, mi fán terem a költészet. Hanem hogy mégse lássék olyan tudatlannak, ő is csak megmukkant. — Ugy ám lelkem, diák uram, ilyen tudós ember az én uram. A korcsmárosnak hízelgett ez a megjegyzés;