Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)
A Nemzeti dal
214 Petőfi-Könyvtár Másfél óra múlva ezrével hányta ki a gép a két örökbecsű nyomtatványt, s az ifjúság boldogan szórta a türelmesen várakozó nép közé. Mindenki fenhangon olvasta a gyújtó, lángoló strófákat és csoportokban állva, íenhangon ismételték a kemény esküt. Egy órakor aztán nyugodtan oszlott szét a nép, hogy a három órára hirdetett nagy népgyűlésen újból résztvehessen. Petőfi és Jókai pedig a szépirodalmi és napilapokhoz mentek s a szerkesztőket felkérték, hogy lapjukat censura nélkül jelentessék meg. Azután a Nemzeti Muzeumba vitték a szabadsajtó legelső termékének egy-egy példányát, ahol azokat, e dicsőséges korszak örök emlékeiül, nyomban el is helyezték. A délutáni népgyűlésen újból ezrével osztogatták a németre is lefordított Nemzeti dal-t. A polgárság Petőfi vezetése alatt a városházához vonult, ahol a városi hatóság csatlakozott az ifjúság követeléséhez. Szepessy polgármester aláirta a 12 pontot s Rottenbiller alpolgármester a nép mennydörgő éljenrivalgása mellett mutatta föl az aláirt okmányt. Sokan, kivált a feketesárga és pecsovicslelküek, méltán csodálkozhattak azon, hogy mikor szenvedélyes tüntetések folytak a gyűlölt bécsi reaktio ellen, katonaság egyáltalán nem mutatkozott. Oka ennek az volt, hogy a bécsi forradalom hirére a katonai szoldateszka meglapult. Félt, hogy ha a nép dühét felkorbácsolják, ez az elszabadult oroszlán épp úgy tesz, mint Párisban és Bécsben : torlaszokat emel és elkeseredett harczba száll velők. Kevés is volt a katonaság Pesten, s mivel az egész mozgalom váratlanul jött, se gróf Almássy,