Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

A Nemzeti dal

Petőfi élete 215' a kir. kamara elnöke, se Lederer tábornok és térparancsnok nem mert beavatkozni, hogy ezzel olajat ne öntsön a tűzre. Amidőn az ifjúság kiadta a jelszót, hogy vonuljanak Budára s követeljék a helytartótanács börtönében sínylő politikai fogolynak, Táncsics Mihálynak szabadonbocsátását, a katonaság készenlétben volt ugyan, de nem mutatkozott, s a helytartótanács ülése nemcsak azzal végződött, hogy Táncsicsot rögtön szabadonbocsátották, hanem hivatalosan is elismertették vele a kivívott sajtószabadságot. Gróf Zichy Ferencz, a későbbi muszkavezető, elnökölt a helytartótanács eme ülésén, amely rövid tanácskozás után mindhárom követelést teljesítette. A rab írót folytonos éljenzés között vitték a Nemzeti Színházig, a honnan lakására kisérték. Este ujult erővel tört ki a színházban a polgárság lelkesedése, ahol a színészek nemzetiszínű kokárdákkal díszítve léptek a színpadra, a zenekar a Rákóczit játszotta, aztán Egresssy fekete diszmagyarban és szűnni nem akaró taps és éljenzés közt kétszer egymásután elszavalta a Talpra magyar-t. Másnap általános kivilágítás volt; Emich könyvkereskedése fölött Petőfi arczképe ragyogott, alatta a sajtószabadság jelképe eme fényárban úszó szavakkal: Szabadság, béke, egyetértés ! Landerer és Heckenast pedig magyar diszbe öltöztette száz főnyi nyomdaszemélyzetét, s ezek nemzetiszínű papirsüvegekben s vászonzekékben, ezernyi nép éljenrivalgásától kisérve, járták be a várost. A menet megállt az Ellenzéki kör előtt s mennydörgő rivalgással éltette Petőfit, aki fáradtan és rekedten csak néhány köszönő szót tudott mondani.