Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

A Nemzeti dal

Petőfi élete 213' Egyre hangzott az éljenzugás s a tanárok annyira megriadtak, hogy a lelkesült ifjúság érkezését be sem várva, elhagyták a termeket s a technikusokkal megszaporodva most már a jogászok és bölcsészek szemináriumához vonultak, ahol a kar dékánja a törvény nevében akarta őket távozásra kényszeriteni. Persze kikaczagták a jámbort s azzal berontottak a tantermekbe. Az egyikben egy öreg professzor praelegált. Előadásába annyira bele volt merülve, hogy csak akkor riadt fel, mikor az egyik jogász leütötte fejéről a köcsögkalapot. A professzor riadtan ugrott föl. — Uraim, — hebegte, — kiütött a forradalom ! — s azzal beütött kalapját fölkapva kirohant a teremből. Az ifjúság pedig kiözönlött az udvarra, ahol Petőfi újból elszavalta a „Nemzeti dalt". „Mindkettőt — irja Petőfi — fanatikus lelkesedéssel fogadták s a refrainban előjövő esküsztink-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt. „Most menjünk a censorhoz és vele Írassuk alá a proclamátiót és a „Nemzeti dalt". „Censorhoz nem megyünk", — feleltem — nem ismerünk többé semmi censort, el, egyenesen a nyomdába! Mindnyájan beleegyeztek és követtek". Itt Jókait, Petőfit, Vasváryt, Vidacs Jánost küldöttséggé választva, megbízták a sajtó lefoglalásával. A következményekért nem vállalhatok felelősséget, — mondotta meglepetésében Landerer. Nem is kell, mi vállalunk érte felelősséget. Landerer etre mosolyogva mondta: — Kérem, az erőszaknak kénytelen vagyok engedni, — aztán rögtön odaadta a szedőknek a 12 pont és Nemzeti dal kéziratát, hogy azonnal szedjék ki és sok ezer példányban nyomják ki.