Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Gyalog a hóviharban

18 Petöfi-Könyvtár fohászkodva, — mennyivel hamarább megtenném az első stácziot. Hanem begyes uri nép ült a czifra csengős szánkón, amely ügyet sem vetett a kopott selmeczi diákra. Petrovics se nagyon bánta, hogy ijfírj olyan hetykén elrohantak mellette, legMÁi alább nem kellett hálálkodnia. Még jobban behúzódott vékony lebernyegébe, két kezét egymásra rakva, a kabátja ujjába dugta, s ment tovább a szánkó által hasitott sima úton. Most már legalább nem kellett i xt húzogatnia a lábát a hóbuczkákból. fW Alkony borult a vidékre, amikor a látVj határon újból feltűnt egy útszéli csárda. Megkönnyebbülten sóhajtott föl. Itt már meg fog hálni, hogy másnap pihent erővel kelhessen útra. 4) w > -jej —-- jf^ ff fV A csikorgó hideg már a szeméből is könnyet sajtolt, amely apró jégszilánkokká sűrűsödött a szempilláján. Meg is örült nagyon, amint a község tornyának hóboritott keresztje a szemébe tünt.