Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Csapó Etelka

174 Petőfi-Könyvtár Azért kereste Petőfi folyton a szerelem édes izgalmait, kinzó gyönyöreit. Április végén vett bucsut két költőtársától, akikről azt irja, hogy „boldog órákat töltöttem Kerényivel és Tompával." A gyönyörű Szepes tündérvölgyébe ment, hogy közelről láthassa a Tátra hatalmas bérczeit, amelyek mint kővé vált óriások állanak őrt az ország határán. Délben Lőcsére ért, ahová Kerényi is elkísérte. r Itt — irja jegyzeteiben — igen sok fiatal szép leányzó szivecskéje dobog, de nem a magyar nyelvért s ezért bármi szépek, nem méltók, hogy róluk többet szóljak. Amelyik leány nekem tetszeni akar, magyar legyen az lelkestül-testestül, különben a zsebkendőjét se emelem fel a földről, ha leesik, de az igaz magyar leányért ... oh azért mindent megtennék, amit csak hősi elszántság tehet, még meg is házasodnám." Másnap Késmárkra, majd Iglóra, onnan meg Rimaszombatba ment, ahol nagy kitüntetés érte: Gömörmegye kinevezte és föleskette táblabirájává. Innen már repülni szeretett volna Pestre. Mégis csak három hónap múlva, június vége felé tért vissza Pestre. Első utja a temetőbe vezetett Etelka sírjához. Virágokkal volt beültetve a hant s friss koszorú lengett a fejfáján. A költő sokáig elmerengett rajta, látta ismét a leányka ravatalát, a gyászkocsit, az égő fáklyasort, hallotta a gyászkar könnyet fakasztó énekét s fekete felhőként még egyszer átvonult szivén a búbánat. De ez már nem perzselt, mint a villám, nem