Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)
Csapó Etelka
Petőfi élete 175' is omlott le a sirra sűrű könnyzáporban, csupán egy mély, fohászszerű sóhajtásban halt el. Egy forró júliusi napon kirándult Tápió-Sápra Vachott Sándorékhoz, akik éppen esküvőjük második évfordulóját ünnepelték s felolvasta nekik „Messze vándoroltam" cimü versét, amely az egész családot mélyen meghatotta, a lágyszívű Vachottnét pedig heves zokogásra fakasztotta. Innen Szalk-Szentmártonba ment szüleihez. Kérdezősködésükre elmondta, hogy nagy munkán dolgozik s azért jött haza, hogy csendben, elvonultan dolgozhasson. Ekkor irta „Zöld Marczi" czimű színmüvét s tiz nap alatt készen volt vele. Gyorsan letisztázta és sietett Pestre. Július 24-én benyújtotta s július 29-én a biráló-bizottság már vissza is utasította. A bírálat rövid, de lesújtó volt. Az ítélet szerint „sem drámai erő, sem cselekvény, sem jellem, sem egység, sem morál nincs benne. Az egészen még igen nagy éretlenség tűnik föl, úgy, hogy még csak elolvasásra se tartatik méltónak." Ily kigyómarásban részesítette a költőt a biráló választmány. Hitvány ellenség kezébe juthatott darabja, különben nem jelenthette volna róla, hogy még elolvasásra sem tartatik méltónak. A „Honderű", mely kíméletlenül kezdte marni a költőt, eme balsikerén valósággal ujjongott. Vigasztalására Vachott Imre és Obernyik Károly, kik ekkor indították meg a Nemzeti Szinműtárt, ki akarták adni e darabját, de az önérzetében mélyen sértett Petőfi, az utókor nagy kárára elégette eme egyetlen befejezett színdarabját. E fájdalmas csalódásnak ád keserű visszhangot „Gyalázatos világ" czimű költeményében, amelynek egyik szakaszában így szól:
