Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Csapó Etelka

Petőfi élete 161' — Fekszik ? — kérdezte fojtott keserűséggel Vachottnétól. Épp az előbb ment be a szobájába. Nem tudom, mi baja lehet szegénynek, egyre csak a fejét fájlalja. Petőfi azt ajánlotta, hogy hívjanak hozzá orvost. Azután leverten és szomorúan távozott, mintha egy tövis szakadt volna a szivébe. Maga sem tudta, miért, de roppant nyugtalanság vett rajta erőt. Különös, nyomasztó előérzet tapadt lelkére, amelyből hosszú, vékony, rejtelmes árnyak nyúltak ki, mint a temető éjféli árnyai. E leküzdhetetlen gyászos sejtelmeknek adott bánatos visszhangot „Hull a levél a virágról" kezdetű népdalában, amelyben megfoghatatlan előérzettel énekli: Hull a levél a virágról, Elválok én a babámtól; Isten hozzád édes, Isten hozzád kedves Galambocskám. Mindennap elment Vachottékhoz, hogyha csak egy pillanatra is, láthassa kedves Etelkáját. A leányka arcza fehér volt, mint a hóvirág, csak a szeme mosolygott, mint a kék nefelejts. Fönt járt, de révedezve, miként az alvajáró. Házi dolgait is rendesen végezte, hanem azért meglátszott rajta, hogy hervad, mint a hulló liliom. Kinző főfájása nem szűnt s gyakran ruhástól dőlt le a pamlagra, mert úgy érezte, hogy agyában megpattantak az erek. Az orvosság nem használt neki. Sokszor szédülés fogta el s meg kellett fogóznia, hogy el ne essék. Bágyadtan kelt föl s holtra fáradtan feküdt le. Oly gyönge volt, hogy a szél is elfújhatta volna, Petőfi-Könyvtár. XI. 11