Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Csapó Etelka

160 Petőfi-Könyvtár — Oh, dehogy nem, Mariska, de még nem mertem megnézni. Ide dugtam az alsó párna alá, vedd ki, — szólt izgatottan a leányka. Vachottné türelmetlenül kapta föl a párnákat, de a leszakított ágat nem találta. És hiába tették tűvé érte az egész szobát, nem találták sehol. — Talán édes anyád tüntette el. — Én ? — tiltakozott az öregasszony. Délután eljött Petőfi s első kérdése a leszakított ágat illette. Amikor elmondták neki a rejtélyes dolgot, idegesen mondta: — Ha babonás volnék, ebből valami szerencsétlenséget jósolnék. Etelka heves fejgörcsökről panaszkodott, ami különös balsejtelmeket ébresztett a költő lelkében. Néhány nap múlva ezután feltette magában, hogy megkéri Etelkát. A lelke nemes, a szive angyal, beszéde tündérzene. A termete fejedelmi, a járása habhullám ringása. Lelkesedik a költészetért, nem divatbáb, otthontkedvelő s amellett minden házi teendőt örömmel végez. Az idealizmust össze tudja egyeztetni a háziassággal, a költészetet a prózával. Ilyen leány való neki, művelt, okos, szellemes, szerény és házias. Az ilyen nő szerelméért bátran áldozhatja föl a legényélet büszke, de jéghideg függetlenségét. Szívesen megtesz érte mindent, mert szivük egygyé olvad, örömüket, bánatukat, minden érzelmüket felezik egymással. — Igen, meg fogom kérni, — mondotta elszántan. Nem is ment, hanem repült Vachott lakására. Ez lesz a döntő nagy nap életében. Élet vagy halál. Boldogság vagy kínszenvedés! — De amint a család előtt állt, bátorsága egyszerre elhagyta. Etelka beteg volt. Folyton a feje miatt panaszkodott.