Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Az első babérág

150 Petőfi-Könyvtár Meglehet, hogy a költőt a gyönyörű bankárleány tekintete hozta ily zavarba, aki rendesen eljárt a Nemzetibe. Emiliának hivták s Kappel bankár leánya volt. A gyönyörű szőke leány, akinek arcza oly szép volt, mint egy hóba tűzött rózsa, égszínkék szeme sugarával megigézte a költőt s valahányszor a színházban volt, mindig őt nézegette, benne telt a legnagyobb gyönyörűsége. Különös véletlen folytán a színpadon kivül is gyakran láthatta a bájos szőke leányt, mert Sass István épp a bankárék házában lakott. A költő sikertelen színpadi próbálgatása után Pákh Albert társaságában fölment Sass István barátjához. Midőn a lépcsőn fölfelé haladtak, egy dal ütötte meg a költő fülét. Egy vidéki szép asszony dalolta, a nyitott ablak párkányára könyökölve. Petőfi izgatottan állt meg, s boldogan figyelt a dalra, mert az „A szerelem, a szerelem" kezdetű gyönyörű népdala volt. Örömittasan rohant föl a lépcsőkön s büszkén kiáltotta Sassnak: — Barátom, mégis csak jó úton haladok. Első lépés a népszerűséghez az, hogy az ember verseit dalolják. — Szó sincs róla, — mondta Pákh — ez sokkal többet ér, mint egy sikertelen szinpadi próbálkozás. — Úgy van, — erősítette Sass. — Hunczfutok, — mosolygott fanyarul Petőfi, — ti vagytok az okai, hogy zavarba jöttem. — Mi? — csodálkozott Pákh — hisz úgy tapsoltunk, barátom, hogy csaknem vér serkent ki a kezünkből. — Nem is mí hoztunk téged zavarba, pajtás, mindennek Kappel Emilia volt az oka.