Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Az első babérág

Petőfi élete 151' — Barátom, az nem kis dolog lenne, ha az a bankárleány komolyan érdeklődnék irántad, — kötődött vele Pákh. Ha én akarom, minden perczben megkérhetem a kezét. — Igen, ha volna bátorságod hozzá, — tüzelte Pákh. Bátorság?! — kaczagott föl Petőfi — én nem ismerem a félelmet, se az álszerénységet. Azért mégse mernéd megkérni Emilia kezét. — Akár ebben a pillanatban is. Vagy azt hiszed, hogy az én szellemi vagyonom nem ér föl az ő anyagi vagyonával? Csalódol, barátom Hozzá még igen nagy különbség is van kettőnk vagyona közt. Az övéket elviheti tüz, viz, vagy ,egyéb csapás. Az enyémet pedig csak a halál. Ők koldúsokká lehetnek, de én nem. Hát a te elméd nem zavarodhatik meg? — szólalt meg most egészen komolyan Pákh Albert. Barátom, a legnagyobb lángelmék is gyakran belehullanak abba a lángba, amely a lelkükben lobog. Azért minden véges e világon, mert az örök változás törvényének van alávetve. A szellemi halál egyenlő a teljes megsemmisüléssel. Az éppen olyan, mint a kidöntött fa. Mindegy már annak, akár trónt, akár bölcsőt vagy koporsót csinálnak belőle, levelet és ágat többé nem hajt. — Igazad van, Sándor, — felelte Sass, — de Emilia kezét még sem mernéd megkérni. Petőfi erre felrohant Kappelékhoz és szavát beváltva, csakugyan megkérte a bankártól a leánya kezét. Az öreg nyájasan fogadta s azt felelte, hogy ő szívesen lát házánál minden tisztességes fiatalembert s a jövő Isten kezében van. Petőfi azonban soha többé nem ment el hozzájuk.