Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Az első babérág

Petőfi élete 145' Láttára a költőben megpezsdült a vér s hevesebben lüktetett. A tavasz zendülése átcsapott szivére és édes boldogság mámora járta át, valahányszor a leányka közelében volt. Ha a szemébe nézhetett, gyönyörűségtől reszketett a szive s megtelt illattal, akárcsak egy virágos kert nyári alkonyatkor. Egy szelid, csillagsugáros tavaszi estén, amint édesanyjával az udvaron beszélgetett, egyszerre csak elhallgatott s ábrándosan olvasgatta az ég csillagbetüs szentirását. Aztán oda-oda tekintgetett az átellenben lakó leány ablakára, hogy vájjon nem dugja-e ki rajta szőke fejecskéjét. Igaz, mondja csak édes anyám, — szólalt meg váratlanul, - milyen természetű ember ez a földbirtokos ? — Becsületes, jóindulatú ember. — Hát a felesége milyen asszony? — Abban se találok semmi kivetni valót. Becsületes, szelid, jószivű asszonyka a lelkem. — Akkor hát a leánya is jó feleségnek való lesz. A matróna felállt s meglepetve nézett a fiára. — Hiszen az még gyermek! — mondta különös hangsúlyozással. — De csinos lányka, ugy-e? — Tetszik neked, fiam ? — Ugyan, hát mi tetszenék az ilyen süldő leánykán ? — Jobb is, fiam, ha nem tetszik neked, mert ha imádnád is azt a leánykát, akkor sem szabadna rágondolnod, hogy valaha feleségül vegyed. — De hát miért, édes anyám ? — Mert tartozunk nekik. — Sokkal? — Ezerötszáz váltóforinttal. Petófi-KSnjn tár. XI. 10