Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Az első babérág

144 Petőfi-Könyvtár — Adta kölyke, tnár előbb is megjöhetett volna az esze, — dohogta az öreg. — Jaj, csak már itthon lenne! — sóhajtott az asszony. — Igaz-e, apjuk, — szólt némi tűnődés után, — hová tesszük azt a fiút, ha hazajön? — Hová? — tanakodott az öreg aggódón körülnézve az alacsony mestergerendás szobában. — Talán csak elférünk itten négyen is. — El ám heringmódra, de a fiúnak csendre van szüksége, hogy dolgozhasson, mert nehéz ám azokat a nótákat irni, nem oly könnyen megy az, mint a szántás-vetés. — Tudom, lelkem, de hát mit csináljunk? — Nagy Pál úrral kellene beszélni, annak jó tágas a lakása, talán átengedne egy szobát a fiúnak. — A' biz jó lenne, ott aztán nyugodtan dolgozhatna. A jómódú földbirtokos szomszédságban lakott s tőle birta albérletben az öreg Petrovics a húsvágás és italmérés jogát. Petőfi apja át is ment hozzá s az szívesen átengedte két hónapra egyik csinosan bútorozott, festett falú szobáját. Petőfi apja levelére tüstént hazajött s az a pár költemény, amelyben a két jó öreget megénekli, tengermély szivének drága gyöngyszemei. Lakását fejedelminek találta s a ruganyos pamlagra dűlve csinálta meg fejében a verseket s csak azután irta le. Lobbanékony szive itt is ideál után sóvárgott. A földbirtokos gyakran meghívta ebédre őt is, meg barátait, Balla István ref. segédlelkészt, Szűcs János rektort és Bernolák Károly tanítót. Ilyenkor a boros kancsókat mindig a földbirtokos serdülő leánykája, a tizennégyéves Zsuzsika hozta be.