Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Az első babérág

Petőfi élete 139' — Meg is teszem, Pista, - felelte Petőfi, — s ha nem sikerül, akkor egyszerűen vagy tüzbevetem, vagy a Dunába dobom költeményeimet. — Azt már ne tedd. hanem várj jobb időkre. — Eredj velük Geibelhez, — biztatta Fekete. — Megyek is azonnal, — szólt a költő kalapja és botja után nyúlva. — Megállj, Sándor! — szólt rá hirtelen Sass. — Hová mennél ilyen madárijesztő ruhában? Várj, míg hozok neked egy tisztességes ruhát. Azzal a ruhaszekrényéből egy öltözet ruhát keresett ki, amit Petőfi hamarosan magára öltött, aztán sietett Geibelhez. Egy félóra múlva csüggedten tért vissza. — Nos, mit mondott a kiadó ? — faggatta Fekete. — Ne is kérdezzétek, mert elönt az epe, ha csak rágondolok is. Még csak a czimét sem nézte meg, hanem fitymálva ezt mondta: Édes uram, ha én mindenféle verskötetet kiadnék, már rég koldussá lettem volna. — Ejnye, a czudar, — pattogott Fekete, — nem hiába német neve van, de hunczfut is, az ebadta. Tudom, ha német verseket vittél volna neki, hát udvariasan hajlongott volna előtted. — Légy nyugodt, megmondtam én neki a magamét. Erre megveregette a vállamat és fagyasztó gúnynyal így szólt: Kedves ifjú barátom, azt látom, hogy költői önérzete van ; névről már én is ismerem, olvastam néhány költeményét. Ámde oly világot élünk, hogy manapság egyáltalán nincs kelendősége a verses könyveknek. Ne rám haragudjék tehát, hanem a közönségre. Még nincs veszve minden, — vigasztalta Fekete, — van még Pesten hazafiasabb könyvárus is. De ha sehol sem boldogulsz vele, mondok én neked egy tervet, az tán sikerülni fog.