Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Újra színész lesz

Petőfi élete 123' Csupán Kuthy fogadta hideg, nagyúri leereszkedéssel, ami az önérzetes költőt annyira bántotta, hogy ettől fogva soha sem közeledett hozzá. Legmelegebben fogadta Vachott Sándor. De nem is tett annyit senki Petőfiért, mint ő. Bajza tért nyitott neki lapjában s ezzel utat tört a költő halhatatlanságához; de ha Lisznyai s ennek révén Vachottal össze nem hozza a sors, a lelke talán elvérzett volna a nyomorral való élet-halál harczban. Hiszen akkoriban irta „Az utolsó alamizsna" című költeményét, amelynek mintha minden betűje egy-egy véres könnycseppje lett volna szivének. A költő sorsát senki nem siratta még meg ennél igazabban. Omlik belőle a könny, mint a végig beborult égből a zápor A vihart is elaltatja a költői lant zenéje, de az emberi sziv oly kemény, hogy ez sem indítja meg s a lant fájdalmában ketté reped. Évek múlnak, a koldus költő keze mint száraz ág nyul ki egy-két garas után. Ám eljő a részvét s megtudva kilétét, felkiált: Örök dicsőség gyermeke! Neved ragyog, miként az ég Csillagsugáros éjfélen, Mely egykor árván hangozék Bámulja lantod a jelen. Jövel tehát, jövel, cserélj Bársonyt e koldus rongy helyett, Borostyán koronázza föd, Dús asztalnál legyen helyed. Hanem a megtört, nyomortól megőrült költő már nem vágyik semmire, csak egy-két garasra. Mert pénzre vár az asztalos, Koporsómat csináltatom.