Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Újra színész lesz

124 Petőfi-Könyvtár Akkor fakadt ez a fájdalmas sóhajtás a költő lantján, mikor minden utat elzárt előtte a végzet, hogy a maga emberségéből tarthassa fönn magát és el kellett fogadnia, hogy Vachott az irói körökben gyűjtést rendezzen számára. Nem alamizsna volt ez, de a hajthatatlan büszkeségü költő mégis annak vette. Vachott azonban nemcsak anyagilag gondoskodott róla, hanem mint finom izlésü költői lélek, jó tanácsokat is adott neki, serkentve a népköltészetnek, eme teljesen elhanyagolt költői műfajnak mivelésére, nemesítve Ízlését, nyesegetve verseiben a fattyú hajtásokat, szóval segítő társa, buzdítója, komor kedélyének felderítője, valóságos nemtője lett. Midőn pedig menyasszonyának látogatására Pestre rándult, itt bizalmas baráti és családi körben újból 30 pengőt gyűjtött neki. Egyúttal felkérte Nagy Ignáczot, hogy bízza meg regényfordítással és segítse be a Nemzeti Színházhoz. Nagy Ignácz, aki ekkor a Kisfaludy-társaság megbízásából a „Külföldi Regénytár"-t szerkesztette, nemsokára irt is a költőnek, hogy ha Pestre akar jutni, kieszközli, hogy bevegyék a Nemzeti Színházhoz s néhány hónapra fordítási munkát is ád neki. Petőfi alig akart hinni a szemének. A szegény, lenézett, szerződés nélküli vándorszínész egyszerre a Nemzetihez jusson, ez több volt, mint amiről egyelőre álmodott. Nem is ment, hanem repült tehát Pestre, hogy a halhatatlanság forrását végre megízlelje.