Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Rövid boldogság

Petőfi élete 109 Arcza sugárzott, bágyadt szemében fellobogott az öröm tüze. Úgy tetszett neki, mintha álmodnék s a jövő fényes képéből egy ragyogó részlet villanna meg előtte. De még csak akkor volt igazán boldog, mikor annyi ember szemeláttára nemcsak Tarczy Lajos tanára, hanem gróf Esterházy Pál is kezet fogott vele, s elismerése jeléül egy aranyat aján­dékozott neki. Büszkén vonult ki az ifjúsággal a megyeház nagyterméből, ahol első sikerét aratta. Ez ünnepi ülésen mindkét költeményét felolvasták s ezeket is perczekig tapsolták. Pajtásaival ezután részt vett a deáklakomán s a hét aranyból, amit ő, Jókai és Orlay Soma nyertek, közösen egy aranyat költöttek. R.övid boldogság. Zsebében aztán a szép bizonyítványnyal haza­indult a nagy szünidőre s rokona Orlay is elkísérte Dunavecsére. Szülei végtelen örömmel fogadták s édes anyja nem győzte eleget dicsérni, amidőn bizonyítványát megmutatta. Az öreg Petrovics is gyönyörködve nézte a jó osztályzatot s most már bízni kezdett fia jövőjében. Hát még mikor Orlay elbeszélte a képzőtársaság ülésein aratott sikereit s az ifjú megmutatta neki a két aranycsikót, akkor volt még csak igazán boldog a szegény, sorsüldözött öreg. — No fiam, most már hiszem, hogy ember lesz belőled, — mondta pipáját nyomkodva az öreg Petrovics.

Next

/
Oldalképek
Tartalom